Az emberek évszázadok óta játszanak olyan ütõs labdajátékokat, ahol a labdát vagy a falnak ütik, vagy oda-vissza adogatják egymásnak egy háló felett. A 19. Században rendkívül népszerûek voltak az ütõs labdajátékok; ekkoriban született meg a rackets a londoni Flott Börtönben. Ez a börtönben kialakult játék késõbb az iskolákban vált népszerûvé.
A fallabda, ezen iskolák egyikében, a londoni Harrow Schoolban alakult ki 1830 táján. A diákok, miközben arra vártak, hogy bemehessenek a rackets-pályára, egy kisebb teremben a falnak ütögettek egy gumilabdát. Késõbb rájöttek, hogy puhább labdával sokkal változatosabbak az ütések, a játék pedig jóval nehezebb.
Az elnevezés, squash, angolul a következõket jelenti: szétlapít, összeprésel, valamint plattyan, tottyan - vagyis a puha labda "viselkedésére", az általa keltett hangeffektusra utal.
A squash-t - vagy magyarul: fallabdát - két játékos játssza egy 9,75 m hosszú és 6,4 m széles pályán. A játékosoknak az a céljuk, hogy hibára kényszerítsék az ellenfelüket és ezzel pontokat gyûjtsenek.
A labdamenetek során a labdának mindig elõbb kell érnie a fõfalat, minthogy lepattanna. A labda maximum egyet pattanhat a földre mielõtt a játékos beleüt, de a levegõben is lehet röptézni. A piros vonalakkal határolt összes falfelületet használni lehet arra, hogy a labdát visszajuttassuk a fõfalra. Egy játékos akkor hibázik, ha a tinre üti a labdát; vagy ha a határvonalakon kívülre üti a labdát; vagy ha nem tud beleütni a labdába, mielõtt az másodszor is pattanna a padlón. Ha tehát ilyen hibára tudjuk kényszeríteni az ellenfelünket, mi nyerjük a labdamenetet, nekünk jár a pont.
A végsõ gyõzelmet általában az aratja, aki 3 szettet tud nyerni, de lehet két nyert szettig is játszani.
A fallabda élettani hatásai:
A fallabda az egyik legdinamikusabban fejlõdõ labdajáték. Szórakoztató élményt nyújtó hatása mellett különlegesen jó egészség megõrzési, illetve egészségfejlesztési hatással bír.
A mozgásanyaga ötvözi a dinamikus, gyors mozdulatokhoz szükséges gyorserõt, és a tartós mozgásokhoz nélkülözhetetlen állóképességi tulajdonságokat. Változatos improvizatív mozdulatsorai a mozgáskoordináció magasan fejlett szintjét követeli meg.
A fallabdázás azon sportágak közé tartozik, melyek esetében a sport szinte minden jótékony élettani, illetve egészségügyi hatása ötvözötten megjelenik.
A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölõ orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részérõl. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenálló képességét
A minimum heti két alkalommal végzett fallabdázás kimutathatóan javítja a közérzetet, ami a munkahelyi stressz levezetése által, illetve a szervezetben kiváltott élettani hatások által valósulnak meg.
A hetente 2-3 alkalommal végzett, rendszeres fallabdázás hosszú távon a szervezet anyagcsere folyamatait is serkenti, mely jobb közérzetet, gyorsabb regenerációs képességet eredményez. Az edzések hatására felgyorsult zsír- és szénhidrát anyagcsere a testsúlyszabályozásban is eredményes, ami az oly gyakori elhízás prevenciójában, vagy megszûntetésében adhat kezünkbe egy igen hatékony fegyvert. A fallabdázás a leginkább energiaigényes sportágak közé tartozik, így a fogyasztásban betöltött központi szerepe érthetõ. A változatos, szórakoztató, játékos edzések szinte észrevétlenül „apaszthatják” a zsírpárnákat, a szokásos szenvedések, kínlódások nélkül.
A fallabda az élettani hatások szempontjából a kerékpározáshoz, úszáshoz, labdajátékokhoz hasonlítható, melyek betegségekkel, fertõzésekkel szembeni ellenálló-képességünk fejlesztésében közismerten kiemelkedõk. Az immunológiailag aktív anyagok (fehérvérsejtek, immunfehérjék, stb.) fokozott termelõdése képezi e jó tulajdonságok kifejlõdésének alapját. A fizikai terheléskor termelõdõ béta endorfin a kellemes közérzet kialakításának kémiai okozója, a fallabdázás során relatíve nagy mennyiségben termelõdik, amely általános nyugtató, relaxáló hatású.
Mivel fallabdázás teremben, az idõjárás viszontagságaitól függetlenül zajlik, ezért nem nevezhetõ szezonális sportnak. Az év egész idõtartamában, azonos körülmények között bonyolítható, ami sok megbetegedés elkerülését teszi lehetõvé azoknak, akik erre hajlamosak.
A fallabdázás által megelõzhetõ betegségek:
Szívizom infarktus
Magas vérnyomás betegség
Elhízás betegség
Légzõ szervrendszeri betegségek
Stressz okozta bélrendszeri betegségek
Cukorbetegség
Depresszió
Gyakoribb fertõzõ betegségek
A rendszeres edzések hatására bekövetkezõ fejlõdés a sportképességek területén (javuló erõnlét, kitartóképesség, jobb mozgáskoordináció, hajlékonyság, karcsúbb, vonzóbb testalkat) a sikeres teljesítmény nyújtotta örömöt okozza. A változások, mely a külsõ szemlélõnek is egyértelmûen feltûnnek, pozitív visszajelzések sokaságát eredményezik, mely önbizalmat, egészséges magabiztosságot teremt.
Túlzás nélkül állítható, hogy a stresszes életet élõ emberek számára elsõként választandó sportág.
Az emberek évszázadok óta játszanak olyan ütõs labdajátékokat, ahol a labdát vagy a falnak ütik, vagy oda-vissza adogatják egymásnak egy háló felett. A 19. Században rendkívül népszerûek voltak az ütõs labdajátékok; ekkoriban született meg a rackets a londoni Flott Börtönben. Ez a börtönben kialakult játék késõbb az iskolákban vált népszerûvé.
A minimum heti két alkalommal végzett fallabdázás kimutathatóan javítja a közérzetet, ami a munkahelyi stressz levezetése által, illetve a szervezetben kiváltott élettani hatások által valósulnak meg.
